Longital review HU Uj Szo 2011-01-13

A pozsonyi Longital duó évek óţa a hazai könnyűzenei színtér egyik legizgalmasabb formációja. Bátran kísérleteznek, a hagyományos dalformát ötvözik az elektronikával, egyéni stílust alakítottak ki, és már külföldön is felfigyeltek rájuk. Tavaly sokadszor vonatozták végig Európát, sőt első ízben turnéztak az USA-ban is. Az alternatív műfajok egyik legnagyobb és legrangosabb seregszemléjén, az austini SXSW fesztiválon is zajos sikert arattak, pár hétig velük volt tele a helyi szaksajtó.

Sokan vártuk már az új albumot, amely Teraz címmel pár hete jelent meg saját kis kiadójuknál, a Slnko Records-nál, ahol egyébként sok más, hozzájuk hasonlóan szabad szellemű előadó és zenekar útját is egyengetik.

A Longitalnál találkozik akusztika és elektronika, jazz, gitárzene, trip-hop és ambient. Olyan mintha a jövő évtized zenéjét hallanánk. És ha a jövő zenéje ilyen lesz, akkor nincs okunk aggodalomra.

Daniel Salontay, a duó egyik fele Amerikában tanult dzsesszgitározni, aztán mikor hazatért, saját zenét kezdett csinálni. Társult egy Shina nevű basszusgitáros-énekesnővel, valamint egy laptoppal, amely tele van hangmintákkal. Ettől a hangzás olyan, mintha egy öttagú zenekar állna a színpadon, miközben a egész koncertfelszerelés elfér két nagyobb hátizsákban. (Szerintem ők az egyedüli szlovák zenekar, akik külföldi fellépésekre is vonattal járnak).

A Teraz című album dalai szépek, mint a Portishead, Laurie Anderson és a Radiohead véletlen találkozása a boncasztalon. Először egyfajta dekonstrukción esik át egy-egy téma, elemeire szedik szét, majd újra összerakják, mint a legót. A lényeg a folyamat, a textúra, a lebegős, már-már hipnotikus hangzás. A két gitár egymásnak feszül, néha csellóvonóval és különböző torzítókkal bolondítják meg őket, az elektronikus alap pedig a laptop merevlemezéről dübörög, vagy csilingel. A végeredmény a dzsesszrajongóknak ugyanúgy tetszik, mint a modern tánczenéken nevelkedett nemzedéknek, sőt a hagyománytisztelők sem háborodnak fel, hiszen ezek tulajdonképpen felturbózott „egyszálgitáros dalok”. Nehéz megítélni, mennyi ebben az ösztönösség és mennyi a profi, rafinált tudatosság, de az egész megkapóan személyesnek tűnik, emellett következetes rendszert alkot. A számok szépen egymásra épülnek a lemezen, raadásul a szövegek is szokatlanul költőiek, elgondolkodtatóak. Van, amikor csupán egy-egy sort ismételget Shina, vagy szavakat suttog, kántál, dúdol, játszik a dallammal és a nyelvvel.

Az új lemeznek jár a maximum pontszám. Megrendelhető a zenekar, illetve a kiadó honlapján, de kedves figyelmességként ugyanott elejétől végéig meg is hallgatható. (juk)

Értékelés: l l l l l l

Related to: